Morris 2200

A Mini 1100 és 1300 utódjaiként a Morris bemutatta az 1800 és 2200 (ADO17 kódnévvel) modelleket, amelyeket hasonló módon terveztek keresztben elhelyezett motorral, elsőkerék-meghajtással és kompakt külső méreteikhez képest tágas belső térrel.

Egy Morris 1800 belseje

Az 1800-ast eredetileg Austin 1800, később pedig Wolseley 18/85 néven mutatták be. Az 1800-as és 2200-as modelleknek kellett volna Alec Issigonis tervező harmadik sikertörténetének lenniük az elsőkerék-hajtású BMC modellek sorában, de ez nem történt meg, és ennek oka az volt, hogy a modellt az MGB-hangolású B-szériás motor köré építették, amelyet Issigonis egy szükségesnél nagyobb autó építéséhez használt fel. A négyhengeres motor teljesítménye és a túlméretezett karosszéria közötti egyensúly elveszett, és az autó valójában túl nehéz lett. Ennek eredményeként a Ford a Ford Cortinával megvetette a lábát a brit piacon.

Morris 2200

Annak ellenére, hogy az 1800-ast 1964-ben az Év Autójának választották, az eladási adatok csalódást keltőek voltak. A modell műszakilag nem volt kiforrott, középszerű felfüggesztéssel rendelkezett, és a visszataszító formatervezés, valamint a spártai belső tér miatt az autó nem érte el a remélt harmadik sikert. 1972-ben mutatták be az utolsó új változatot a hathengeres 2200 formájában, ami valójában egy nagyon is elfogadható autó volt.