Glas GT

1964-re teljesen új kupé és kabrió modellek jelentek meg, Pietro Frua által tervezett stílusos karosszériával. Ezek az S1300GT néven ismert modellek kiegészítették az S1004-et, amelynek gyártását a vállalat folytatni kívánta. Az autók továbbfejlesztett alvázzal, hosszabb tengelytávval és hagyományos dupla lengőkaros első felfüggesztéssel rendelkeztek. Az első kerekeken már alapfelszereltségként tárcsafékek voltak, a motort pedig 1289 köbcentiméterre növelték, teljesítménye 75 lóerő 5800-as fordulatszámon, így mindkét modell végsebessége körülbelül 160 km/h volt. 1964-ben megjelent az 1500-as is, egy négyajtós szedán, amelynek felfüggesztése hasonló volt az 1300GT modellekhez, de hosszabb tengelytávval.

A vállalat pénzügyi nehézségek felé sodródott, mivel a Glas a kiábrándító eladások ellenére is folytatni akarta az összes modell gyártását. A kínálatban továbbra is szerepeltek a Goggomobil és az Isar modellek, valamint az S1004, az 1300 és az 1500 variációi. A kisebb modellek iránti kereslet már régen összeomlott olyan márkák felemelkedésével, mint a Volkswagen és sok más kisautó-gyártó, de ezek továbbra is gyártásban maradtak. 1965-re az 1004-es szedán és kombi változata is megjelent a katalógusban, mindkettő opcióként 1289 köbcentis motorral volt elérhető, míg az 1500-as modell 1700-asra bővült.

A Glas körülbelül 150 km/h végsebességet állított az 1700-as esetében, bár a magazinok tesztpilótáinak csak 135 km/h-t sikerült ebből kicsikarniuk. Egy TS verzió is megjelent, amelynek motorját 100 lóerő leadására hangolták 5500-as fordulatszámon. Ez a motor az 1300 GT kupéhoz és kabrióhoz is elérhető volt, amelyeket 1700 GT néven ismertek. A Glas szerint az 1700-as jóval 175 km/h feletti végsebességre volt képes, de az 1300-as verziók továbbra is gyártásban maradtak a kevésbé sportos hajlamúak számára. A Glas, mivel nem elégedett meg ezzel a lassú hatótávolsággal, 1965-ben bemutatott egy nagyméretű szedánt, egy luxusmodellt egy új V8-as motorral.